Az európai kontinens közepe a Kárpát-medence és környéke. Tizenegy évszázad távlatában a medence nagy katlanában a magyar állam jelenti a szolid és szilárd magot. Ez a földrajzi és történelmi helyzet határozta meg a magyar állam térképezését, a terület földrajz-földtudományi, igazgatási és gazdasági leltárának elkészítését és folyamatos napraké- szen tartását. A Kárpát-medence ókori és kora középkori térképi ábrá- zolása az elődje a reneszánsz kor térképeinek. A térképezés folyamata a 16–17. században megszakadt, csak a török idők után indult meg újra, és igényelt szinte rögtön hazai szakemberképzést. Az ország 18. század- ban meginduló katonai felmérései és a 19. században kezdődő állami (kataszteri) földmérés, kiegészülve a korabeli civil kartográfiával, hozta létre a 20. század elejének európai élvonalba tartozó magyar térképészetét.

Bővebben

A tárgyalt életmód-gazdaságtan megkülönbözteti a nehezebben előállítható anyagi és a könnyebben szaporítható élményjavakat. Utóbbiak arányának növelésével a fogyasztásban nagyobb fokú megelégedettség érhető el szűkös gazdasági körülmények között is. Leírja az élményjavak rendszerét, kiterjesztve azokat a lelki-szellemiekre is. A transzcendentális hatások „mechanizmusát” a duális protoenergiák egymásba átalakulásával magyarázza. A teremtettség valóságát természettudományos jelenségek oldaláról közelíti meg. A transzcendens élmények vallási és lélektani átélésének gyakorlati lehetőségeit áttekinti és értékeli.

Bővebben

2013 Wagner, az európai zene, s ezen belül az operaműfaj nagy reformátora, a zeneirodalom egyik legnagyobb hatású géniusza születésének bicentenáriuma. Művészetének magyarországi recepcióját egyfajta hullámzás jellemzi. A kezdeti, a még Wagner életében uralkodó, műveit illető idegenkedést a két világháború között a Wagnerkultusz igen erős fellendülése váltja föl, hogy aztán ezt a periódust követően, a kommunista diktatúra idején, Wagnert háborús bűnösnek bélyegezve a hivatalos mellőzés és elhallgattatás legyen zenedrámáinak osztályrésze. Erről és a 2. világháborút követő fél évszázad diktatórikus kultúrpolitikájának torz jelenségeiről ad számot ez az írás.

Bővebben

Tanulmányom rövid áttekintése a diszkrimináció eltérő fogalmainak, tartalmának, a szűkebb vagy tágabb értelmezésének. A tudomány, az oktatás, a szociális, valamint a gazdasági élet egyre gyakrabban használja a megkülönböztetés tartalmi elemeit, amely néhány esetben pozitív oldalról, néhány esetben pedig negatív oldalról teszi láthatóvá, miként vélekednek a mai társadalmak elméleti, illetve gyakorlati szinten minderről. A különböző elméleti fejtegetések mellett különös hangsúly helyeződik gyakorlatban érvényesülő diszkriminatív vélemények, cselekedetek, döntések megismertetésére, amelyek minden esetben az európai polgárok témával összefüggő értékrendjét sem hagyják figyelmen kívül.

Bővebben

A szerző tanulmányában arra keresi a választ, hogy a huszadik század húszas-harmincas éveiből származó népi-urbánus vita milyen mértékben befolyásolja a jelenlegi politikai és közéleti vitáinkat, a politikai táborok közötti viszonyokat, illetve a nemzettel kapcsolatos elképzeléseket. Három kérdés kerül terítékre: 1. Mi a népi-urbánus vita mélyebb, tágabb jelentősége a magyar társadalom és politika történetében? 2. Miért maradhatott fenn 80-90 évvel keletkezése, illetve huszonkét évvel a rendszerváltás után? 3. Milyen szerepet játszik a vita napjaink politikai konfliktusaiban, a demokrácia konszolidációjában és a nemzeti tudat formálódásában?

Bővebben

A Daily News 1849. december 6-i számában az emigráns Asbóth Sándor honvéd mérnök alezredes tollából egy cikk jelent meg a magyar Szent Korona és a koronázási ékszerek sorsát latolgatva. Ebben idézte az akkor már emigrációban élő Kossuth Lajos egykori kormányzó szavait: „Mi a magyar koronát illeti, azt egy országgyűlési bizottság lepecsételte, s úgy adta a felelős miniszter őrizete alá, ki annak biztosságba tételéről kötelessége szerint gondoskodott.”

Bővebben

A tanulmány röviden áttekinti a magyar médiastruktúra kialakulásának körülményeit. Hangsúlyozza, hogy a mai magyar struktúra a kommunizmusból veszi eredetét, amikor az MSZMP Agitációs és Propaganda Osztálya gyakorolt teljes ellenőrzést a sajtó egésze felett. A struktúrát később a piaci logika sem formálta át lényegesen, mert az új tulajdonosok feltételezték, hogy a korábbi olvasók (fogyasztók) politikai orientációja változatlan, így nem cserélték le a kipróbált utat egy ismeretlen stratégiára. Rámutat arra, hogy a sajtóprivatizációt az elmúlt két évtizedben a szocialista kormányok irányították, ami meghatározta a privatizált média irányultságát is. Hangsúlyozza, hogy a sajtószabadság elve 18–19. századi eredetű, így a sajtószabadság mai értelmezésekor tekintettel kell lenni az újabb társadalmi és tudományos fejleményekre is: a tömegdemokráciák kialakulására, a monopolisztikus nemzetközi sajtóbirodalmak létrejöttére és az emberi befolyásolhatósággal kapcsolatos újabb szociálpszichológiai eredményekre (lásd Asch, Milgram). A szerző a sajtó valódi szabadságának és a tájékoztatás kiegyensúlyozottságának érdekében a sajtó civil kontrolljának (tehát nem politikai vagy kormányzati) erősítését tartja kívánatosnak.

Bővebben